Dark side

Normally people drink coffee in the morning and daytime. Or they don’t drink it in the morning because they work in different shift so they probably drink that stimulating drink when they get up. It is normal, because coffee serves as a drink which has to speed up your hartbeat, so to help you shake fatigue off and prepare you to fight the daily challenges even if you will face issues at workplace or in your family…

I wrote coffee because I drink coffee. But it could be prepared and served different ways. Hot and cold, mild and strong, short and long, black and latte… whatever and however you like. The palette is wide and really only your imagination and pocket can limit your possibilities.

Coffee serves as a refresher. It really can liven up your day. Of course this statement is valid only when you drink coffee, when you like that originally black and bitter slop. Anyway if you like this potion, then you take when demand arises… just like you drink when you are thirsty, eat when you are hungry, sleep when you are tired – of course not mention now needy people.

So normal people (who, suppose now like coffee) drink it when are tired.

And what about me? I drink coffee without routine. I drink it in the morning, during the day and sometimes at the end of my day before going to sleep. We cannot say it is a normal habit. After dinner, when the family went to sleep but I feel the need for reading or writing down my thought to my notebook, I surreptitiously take a cup and put some sugar to the cold coffee (the rest in the coffe maker – residue from the daytime), pour some cold milk, mix it and drink quickly, before my wife could realize this silly thing.

This is the true story of my dark secret, the dark side of my life, the evening coffee.

Reklámok

View

We have a considerably high ladder at my workplace. It is enough high to get over the clouds on it. We use it for checking the weather by eyes, climbing up on it. We need to check by eyes as we cannot trust instruments anymore since they lied that it will rain last friday but that day it was snowing.

Every morning I have to climb up and see what is visible. Normally it takes half or a whole hour to get to the top depending on the weather conditions and the same amount of time backwards.

The checking process itself would take only 3-5 seconds, scanning around by turning my head around. But I always idle a few minutes there because I have a secret friend.

From that point I have clear visibility to the planet Saturn. Unfortunately this is the farthest point I can see, you know I’ve lost my eyeglasses last year. Fortunately this way I stared at Saturn and I could discover it. You can clearly see it’s rings which are colorful concentric circles. The yellow, red and green rings are me most visible ones, but the black one you hardly can see because of the background you know.

Not only the rings are my secret.

I have a friend living there. He is a really nice „guy” but we hardly could call him „guy” as does not look alike a human, but more like a grey 2X10 LEGO brick. His name is Sanifever.

He has no eyes, ears even no mouth. We use to communicate by some kind of wireless system, similar to the internet. My childhood friend, Elon designed it for me. He promised this to me when we played chess in the kindergarten on Mars. Musk always keeps his words, so now I have this system, so I can keep connection with my secret friend.

We always discuss the stock market news and of course I use to inform him on the health status of my hamsters.

Sanifever already told me about Saturn. I mostly enjoyed his story on the frogs in Saturn. Frogs are the most important beings on Saturn, because they are killing the brickworms. Brickworms are enemies of my friend, so we can say that frogs are our friends.

Despite the common rumors there are no trees on Saturn. I can confirm this. You can believe me, I saw the absence of them. Instead there are big purple balloons groving there. Sanifever use to harvest them as he is responsible for this. By Earth-terminology we could say that his profession is like a gardener. In his freetime we use to talk.

Csillagmúzsa

Pihentető ősz-esti légben
állva a csillagokat nézem.
Elbűvöl s megnyugtat a vibráló
sok ezer tűhegynyi csillagszóró.
Szabadon szárnyal szívem,
amint rájuk tekintetem vetem.
Úgy érzem, kitárul a világ
és már szárnyalok az űrön át.
Csillagvárosok és planéták,
távoli világok, hová szem nem lát.
Elvisz azonban a képzelet…

…viszont most érzek valami meleget:
a kutyánk megnyalta a kezemet
így törve meg az ihletet.
Fénysebesen zuhanok vissza a Földre
s tajtékozva nézek le a dögre,
aki pofátlanul az éterből rántott vissza,
de szemébe nézve kihunyt már a szikra.
Dühömet önkéntelenül is elfojtom
leguggolva inkább megsimogatom
hűséges házőrzőnket, aki már táncol,
miután a múzsát elnyalta a háztól

Légy

Miközben a nappaliban
a kanapén fekszem,
leszállópályának nézi
egy kis légy a testem.

Próbálnék és olümposzi,
fennkölt verset írni,
de egyre az jár fejemben:
jó lenne lecsapni.

Tudom, gonosz s végletes-e
megoldás és nem fair,
de mit tegyek, ha már csipked
s nem bírom ideggel?

Rázom kezem s lábam, mint ki
konnektorral nászol,
szomszéd az ablakból nézi:
„Jé! Ez fekve táncol!”

Csapkodásom eredménye:
végeztem a meccsel…
Lefordultam a padlóra
sajgó, fájó testtel.

Ma estére, úgy érzem
a múzsa is elhagyott.
Homlokomra csókja helyett
egy légypiszkot nyomott.

Nemszeretem-kedd

Szeptember eleji utálom-hétfő
borongós, sűrű esőcseppjeit
nemszeretem-kedd ködben ásítozó
nedves fái követik sunyi lomhasággal.

De nehezen indul az ősz!

Fél-hatos telefon-ébresztő után
már a hatórait is feledem,
de még olyan jó paplangubóban
bábozódva várni a metamorfózist,
bár akármeddig húzom is az időt,
pillangó nem lesz már ebből,
csupán lusta, álmos mormota.

Tejfehér párába burkolódzott fák előtt
a kert harmatcsepp áztatta,
mégépphogyzöld szőnyegén kiterített
tetemként nyugszik a nyár-örömöt idéző
fürdőmedence lebontott maradványa.
Mellette a labda – melybe tán egy hete
rúgtam utoljára, no nem a foci,
csupán a helyszűke okán -,
előtte a kerti locsolócső kiszáradt,
kitekert anakondateste árválkodik.

Az ablaküveg réveteg tekintetének
homályában megpróbálom összeszedni magam.
Forró kávé hideg tejjel
– talán átsegít a lassan cammogó
fáradt reggel és a pörgős-feszült
nappal közti szakadékon.

================

/// Áfra János Fehér felejtés című alkotása jutott eszembe az első ködös őszi reggelen. No persze nem gondoltam nyomába érni, csupán jöttek a gondolatok, miután a szeptemberi első hétfő megtörte az augusztus végi még tűrhető időjárást. ///

Az élet fontos dolgai

Szuperhősök, kindertojás,
izomgörcs és haspuffadás.
Autó, tampon, balzsam, sampon,
visszérkrémben sincsen pardon.

Tusfürdő csorog a földre
képernyőn át kiömölve.
Hüvelykrém a lábgombára,
borotva és mobilszámla.

Bankhitelhez hitelkártya,
gyorskölcsön is csak rád vár ma
hátha veszted eszed s pénzed
rájuk bízod, vagy feléled.

Mindegy mikor s mennyit, csak költs!
Hisz nem lehetsz Te már csak bölcs
ki ennyi infó birtokában
felelősen dönt magában.

Ha már elmégy a tecsóba
kiflit, vajat vásárolva,
jobb, ha epilátort is kérsz,
anélkül léted nem egész…

================

/// TV-t nézve, elámulva a sokszínű reklámokon. ///