Ihlet

Ihlet miért nincs?
Mi ez a bilincs,
mely agyam nyomja
és így nem hagyja,
hogy verset szüljek?
Hol van az ötlet,
mi csak kipattan?
Forrongó katlan
máskor az agyam,
amelyből lágyan
kilibben lázban
izzó vers s esszé?
Vagy gát rekeszté
máskor is elmém,
bárhogy szeretném
is? S akkor szintén
nehéz? S most nem kén
félbem amiatt,
hogy már kiapadt
a forrás belül?
Talán sikerül.

Elemezzünk

Mondhatnánk, hogy szomorkodós hangvételű költemény,
vagy túlságosan mélyértelmű mindaz, mit eddig írtam én.

Az életnek nagy igazságát s komor-komoly tanait
a múltamból szemezgetem s feszegetem falait.

Pedig lehet csupán a tél s a napfényhiány zaklat,
vagy netalán ebéd után szélgörcse a babnak.

Senki más azt nem tudhatja miért voltam komor.
Meglehet, hogy feles után nem kellett volna bor.

Reggel

Rigófütty a tetőről simogatón csendül,
kutya ugat a közelben, szinte bántón zendül.
Nap is ébredezik már, fénye lágyan siklik,
meleggel árasztja el a hajnali cidrit.
Lankásan érkezik meg fénye a szemembe,
lombok között villan át s foltos az út testje.
Épp kenyérre várok itt a pékség ajtajában,
előttem és mögöttem sok íly pazar vágy van.
Mai nap az utolsó a heti munkás sorból.
Sajnos ez is hosszú lesz, túl sok már a jóból.

Meditálva

Lassul a pulzus, a létkalapács lelazulva,
megpihen elme s a lélek is így meditálva.
Képzelet elvezet addig a távoli tájig,
hol madarak csiperegnek a fák koronáin.
Fekszem a fűben, a kis patak álmosan ébred.
Fodrai ringanak álma a nagy tavak öble.
Harmatos illatok árja elolvad a légben.
Szárny szeli nap sugarát suhogással a réten.
Erdei fák töve, ős avar illata árad.
Hullva a földre a kéreg, a lomb – szaga áthat.

Negyven év

Lássuk: Mit értem el negyven év alatt?
Mindaz miről álmodtam, csak révedés maradt?
Elteltek az évek és csak velük sodródtam?
Vagy talán mégiscsak magam ura voltam?
Van-e gyermekem s nejem, ki szeret?
Jár-e nevemnek s tettemnek tisztelet?
Értékes vagyok-e? Mindaz, amit teszek,
képvisel-e másoknak bármilyen értéket?
Élvezem napjaim? Netán csak senyvedek?
Süt le rám a Nap, vagy egemen fellegek
gyülekeznek és árnyékuk rám vetül?
Tudok-e nevetni s örülni lelkestül?

A helyzet, kedves ÉN, egyszerű s profán.
Célt Te nem tűztél ki, „jelen lét” okán.
Sohasem révedtél tervezve jövőbe,
ha álomban utaztál, csak képzelt jelenbe.
Mindaz, mit elértem, pár hétnek gyümölcse,
mikor megtanultam, elmém hogy törjem be
s hogy fogjam munkára képzeletemet,
hogy átlépjek magamon s sikeres legyek.
Mindaz, ahol vagyok most s ahová elértem
fényévre van attól, mit kamaszként reméltem.
Boldog az életem, bár völgyek is vannak,
amiket szebbé tesz mosolya fiamnak.

Alapok

El tudok-e rugaszkodni
megfelelő támasz nélkül
s repülni valamiféle cél felé
elhivatottság nélkül?
Érzem, hogy valami húz,
mint örvénybe sodródok.
De az utamat miért nem látom?
Zavar, ha belegondolok.